Szivárványos pisztráng


(Oncorhynchus mykiss) ang. rainbow trout, ném. Regenbogenforelle, fr. truite arc-enciel, ol. trotta iridea, sp. trucha arco iris, finn. kirjolohi

A szivárványos pisztráng a Csendes-óceán észak-amerikai partjainak folyóiból származik. Európában 1880 körül honosították meg és azóta tógazdaságokban tenyésztik. A sebes pisztrángnál gyorsabb növésű és tűri a melegebb vizeket is, ily módon tartása sokkal egyszerűbb és ugyanakkor a hozam is magasabb.

Magyarországon a szivárványos pisztráng gazdaságilag az egyik legfontosabb faj. A szivárványos pisztráng a sebes pisztrángtól abban különbözik, hogy a szárnyain egy vörös ligamentum található és nincsenek vörös
szemfoltok.

A „lazacpisztrángént” árult nagyméretű narancssárgás hússzínezettel rendelkező példányok szintén szivárványos pisztrángok, melyeket a lazac akvakultúrákból származó speciális táppal etetnek. Színe a tápban lévő karotin hatására megváltozik és bár hasonlít nagyobb testvérére, a lazacra, a kettőjük közötti hasonlóság kimerül abban, hogy hússzínezetük megegyezik.

A szivárványos pisztrángok különösen alkalmasak posírozásra, sütésre vagy grillezésre. A legfinomabb szivárványos pisztrángokat tavasszal illetve nyáron fogyaszthatjuk. A szivárványos pisztráng elnevezés az olajfehértől a kékeszöldig terjedő csillogó színekből származik, hosszanti elhelyezkedésű vöröses csíkokkal.

230g-tól 1 kg nagyságú példányok kerülhetnek elsősorban a vacsoraasztalra, melyeket filézhetünk vagy akár egyben is megsüthetünk. Igazán kiemelkedő ízt lehet előcsalogatni a halból, ha megfüstöljük, hiszen nagyszerű támasza lehet konyhánknak egy füstölt pisztrángból készített étel.

Szivárványos pisztráng