Tengeri pisztráng


(Salmo trutta trutta) ang. sea trout, ném. Meerforelle,Lachsforelle, fr. truite de mer, portug. truta marisca, sp. trucha marina, holl. zeeforel

A tengeri pisztráng elterjedési területe a Barents-tengertől Észak-Spanyolországig nyúlik, de a Földközi-tengerben is élnek elszigetelt populációk (Észak-Spanyolország, Dél-Franciaország, Észak-Olaszország és az Adria északi része). Vándorhal, mely az ívásra a folyókhoz vándorol.

A legtöbb kereskedelmi forgalomba kerülő tengeri pisztráng skandináv akvakultúrákból származik. A tengeri pisztráng húsa nagyon hasonlít a vele közeli rokonságban álló lazac húsához és ahhoz hasonlóan vörös-narancssárgás színezetű.

Külalakban összetéveszthető a sebes pisztránggal. Az ívóhelyeik is közösek, de amíg a tengeri pisztráng ívás után a tengerbe vándorol, addig a sebes pisztráng egész életét édesvizekben tölti. Egy további fajuk, a fekete-tengeri pisztráng (Salmo trutta labrax, angolul Black sea salmon) a Fekete-tengerben él. A kisebb pisztrángok jó ízűek egészben, szeletben vagy filézve is egyaránt. Hőkezelési módozatuk a párolás vagy a sütőben sütés.

Nagyon jól fogadják az ízesítési módozatokat és a lazachoz hasonló módon érdemes fűszerezni őket. A nálunk „lazacpisztrángként” árusított halak általában speciálisan táplált és ennél fogva narancssárgás hússzínezettel rendelkező, nagyra nőtt szivárványos pisztrángok. Minőség tekintetében nem hasonlíthatóak össze a valódi tengeri pisztrángokkal.

A vadvízi példányok kifogási szezonja márciustól augusztusig tart, de akvakultúrákból egész évben folyamatos ellátás érkezik.

Tengeri pisztráng