A karácsonyi ponty Kínából származik

2017. november 09.

A karácsonyi ponty hosszú és fáradságos vándorlást tudhat maga mögött. Még mielőtt ismertük volna a teát és a tésztát, a szürke őskorban körülbelül kétmillió évvel ezelőtt került a ponty Kínából, Közép-Európába.

Ezt támasztják alá Berlintől délre Belzig im Flaming mellett talált fossziliák. A jégkorszakok visszaszorították őt délkeletre, de a Kaszái és a Balti-tengertől a Dunán felfelé haladva fáradhatatlanul visszaküzdötte magát az eredeti élőhelyére, és ennek során rendkívül ügyesen kihasználta a görögök és a rómaiak friss halak iránti különleges vonzódását."Az átlagember azt eszi, amire alkalma nyílik, de a fejedelmi asztalokra olyan ritka ínyencségek illenek, mint például a Dunában élő carp"- írta a Cassiodorusnak is nevezett római tudós, Flavius Magnus Aurelius még a 6. században.

Készségesen és kitartóan tűrte, hogy elsősorban a középkori szerzetesek domború testformájú, pikkelyben gazdag halakká tenyésszék. Ennek során türelmesen elviselte a tavak álló, oxigénben szegény vizét, és végül állandó helyet szerzett magának a hagyományos karácsonyi étkezésnél, a szilveszteri asztalnál és a nagypénteki lakománál is. Kb. 1585 körül Szilézián keresztül ismét Brandenburgba jutott, csakúgy, mint korábban. A mi karácsonyi pontyunk legalább egy közös vonással rendelkezik az aranyhal formájú vadponttyal és a Kínában igen elterjedt fűponttyal: a sok szálka, amely tulajdonképpen nem más, mint elcsontosodott kötőszövet, és amelyek a tenyésztők valamennyi fáradozásának makacsul ellenálltak. 

Mivel a főcím a karácsonyi pontyról szólt, ezért megosztunk pár karácsonykor készült receptet, de természetesen ezen ételek nem csak ünnepkor fogyaszthatók.

A karikára vágott burgonyát felhevített serpenyőben, kevés olívaolajon 40-45 másodpercig sütjük mindkét oldalán. A pontyfiléket bepanírozzuk, bő olajban kisütjük, a felesleges zsiradékot lecsöpögtetjük. Tálaláskor a burgonyára rétegeljük a zöldborsót, tetejére a sárgarépát, és mellé tesszük a két pontyszeletet.