Szívesen töltöd a szabadidődet a tóparton? Netán halat is fogtál már? Ha érdekel miként is lehet összeállítani egy szereléket, vagy hogy, mi az alapja egy csalinak, akkor tarts velem ebben a néhány mondatban. 🙂
Azt, ha nem is egyszerűen, de viszonylag rövid idő alatt megtanultam, hogyan is kell horgászni. Azon kívül, hogy leülsz a bot mellé és vársz. A fárasztás is könnyen tanulható, ha folyamatosan kapod az instrukciókat, és a tanácsokat. Pár hónapig el is voltam ezekkel, és gondoltam, ennyi a horgászat, már meg is tanultam, nincs tovább.
A neheze még hátra van
Pedig csak most kezdődik igazán. Apám hozta a horgászládáját. Mondanom sem kell, kisgyerekként beletekintve tátva maradt a szám, annyi minden volt benne, és nekem fogalmam nem volt, mi mire való, de a sok, apró, színes dolog annak rendje és módja szerint ámulatba ejtett… Azt hozzáteszem, nem igazán szerette apum, ha én ki-be pakoltam a ládájából. Később aztán megtudtam, hogy elég drága dolgok is voltak benne, és elég kellemetlen lett volna, ha valami beleesik a vízbe. Főleg egy stégen, ahol a deszkák közt rés is van és nem nagy művészet beejteni valamit, pláne egy kapkodó gyereknek. Szerencsére, azért ez nem sűrűn fordult elő, de elismerem, volt rá példa. Ilyenkor egy palástoló mosollyal adtam apikám tudtára, hogy véletlenül kincs lett az egyik kellékből, mert a vízbe esett.
Szóval visszatérve a ládához a sok, akkor még számomra ismeretlen cucc között csak nézelődtem, szerencsére addigra túlestem a „miért?” korszakomon. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis mindent megtudok.
Az elmélet sem maradhat el
Annyit azért tudtam már a horgászatról, hogy különböző módszerek vannak a halak megfogására. Hallottam én, hogy spiccbot, meg fenekező, meg rablóhalas, de őszintén fogalmam sem volt, mi micsoda. Van egy bot, amivel halat fogsz, persze, ha minden jól megy. Mondhatjuk, a legegyszerűbb módszerrel kezdtem, és kis halakra horgászhattam így. A spiccbotos horgászat, – vagy másnéven orsó nélküli bottal való horgászat, na meg van még pár elnevezés, de mindet nem ismerem én se – nem egy nagy tudomány. A módszer roppant egyszerű van egy teleszkópos bot, kötsz rá zsinórt, egy úszót, kis ólmot, és egy horgot, a horogra pedig teszel valamilyen csalit. A csali kukorica, búza, csontkukac, giliszta legtöbbször ezeket szokták használni.
Természetesen már akkor is, és napjainkban is meg lehet oldani egyszerűen, és gyorsan az összeszerelését. „Zsebpeca” néven megtalálható az üzletekben. Viszont tőlem azt várták el, hogy tanuljam meg az elkészítését. Első lépés a horogkötés volt, ennél bonyolultabb, nehezebb dolgot addigi életemben nem tapasztaltam. Sehogy nem akart sikerülni, vagy laza lett a kötés, vagy kibomlott. Elejtettem a horgot, elszakadt a zsinór, és sorolhatnám a bénázásaimat, de mint minden, ez is csak gyakorlás kérdése volt. Amikor sikerült megkötni a horgot, azt hittem, ezzel be is fejeződött a dolog. Szokás szerint tévedtem. Megkaptam a zsinórt, és egy számomra szimpatikus úszót kellett választanom hozzá, majd azon a zsinórt átfűzni, végül a horgot megkötni a zsinór végére. Persze itt vagánykodtam, mert utóbbi már ment, és az utolsó lépésként a horogtól 20 centire úgynevezett „ólomgyöngyöt”, vagy „sörétólmot” kellett feltennem. Ez pedig azért fontos, hogy a szereléket lehúzza a víz alá.
Nem olyan egyszerű, amilyennek látszik
Majd jöttek megint a szakkifejezések, hogy túlsúlyozni akarom a szerelést, ez a rész megint kínai volt nekem. Apum megnézte, milyen súlya van az úszónak, ahhoz kirakta a megfelelő mennyiségű ólmot, amit egy kis fogó segítségével rá kellett erősítenem a zsinórra. Gondoltam magamban, na végre, kész, mehet a peca. Persze. Ahogy bedobtam az úszó eltűnt, szerintem igazán megrökönyödött fejet vághattam, mert abban a pillanatban édesapám egy jó ízűt nevetett, és elmondta, hogy mi lett volna a következő lépés. Be kellett volna állítanom az eresztéket, ami azt jelenti, hogy az úszót, olyan magasra kell húznom a zsinóron, hogy bedobás után is látszódjon. Ezzel el lehet lenni egy darabig, főleg, ha nincs szemmértéked, és tapasztalatod a vízmélységet illetően. Nagy nehezen megtaláltam azt a magasságot, ami optimális volt.
Megéri a sok előkészület
Végre elkezdődött a horgászat, ahogy a nagyoktól láttam, bedobtam az úszót, és köré még etetőanyagot. Az etetőanyag a régi módszerek szerint lehet kukorica, búza vagy bármilyen magkeverék, és lehet dara is vagy a kettő vegyesen. Persze léteznek modern etetőanyagok is, de én maradok a megszokottnál. Legtöbbször csontkukaccal, vagy búzával csaliztam, mert rájöttem, hogy azt szeretik a kishalak, és persze én azt akartam fogni. Ebben az időszakban már megvolt a sikerélmény. Az érzés pedig, hogy én magam készítettem el a szereléket, amivel annyi halat ki tudtam fogni, ráadásul nem is szakadt már el olyan gyakran a zsinór, bizony nagy büszkeséggel töltött el.
